Vers :)

Egy kedves írótársam, Forsaken átírta a versemet,  szerintem így sokkal jobb lett. :) Hálásan köszönöm neki itt is. :)



Volt egyszer egy király, ki bátor volt és gazdag,
Vele, aki harcba szállt, bizony jaj volt annak.
Messzi földre eljutott palotája híre,
De hiába, mert csupa bánat volt az ő szíve.

Elvitték egy szem lányát az éj leple alatt.
Szeretett gyermeke nélkül ő magára maradt.
„Ki visszahozza lányom, kezét annak adom,
S jár hozzá fele királyság, és busás vagyon."

Rá egy hétre nemes ifjú jelent meg nála,
Csillogó maszk kezében, bársonyba bugyolálva.
"Szép ajándék", szólt a király, "de mit kezdjek vele? 
Nekem most a lányom kell, nem holmi csecsebecse.”

„Felség, nincs e maszknak párja, egyedi darab:
Fáj is a szívem, hogy e kincs nem énnálam marad."
„Miben rejlik titka, és miért nincsen párja?”
„Csak húzza föl, és teljesül szíve leghőbb vágya.”

A király fölhúzta, és szívéből kívánta:
„Reggelre kerüljön meg lelkem virágszála.”
S másnap ébredéskor lánya ott állt előtte:
Oly öröm volt, mulatság kerekedett belőle.

A hálás király bizony betartotta szavát:
A lányhoz királyságot adott hozomány gyanánt.
Hosszú és boldog élet várt mindannyiukra,
S mindhalálig senki nem jött rá az ő titkukra.